Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Nagyszékelyi "kelt-sült-fõtt" cipó
sponsored links
Azt nem tudom, hogy ez valójában micsoda? Lehet hívni cipónak, pogácsának, attól függ, hogy mekkora a kiszúród, de lehet gõzgombócnak nevezni, én amúgy a knédlifélék családjába sorolom. Egy biztos, minden várakozásomat felülmúlta!
Nagyszékelyiekkel beszélgettem a fészbukon, naná, hogy kajákról. A praj mibenlétérõl folyt a diskurzus, amikor megkaptam ezt a receptet. Két forrásom is volt, az egyik gõzpogácsának hívta, a másik kelt-sült-fõttnek. De az, hogy ez micsoda? Hát kelt-sült-fõtt. Szóval lehet, pogácsa, cipó, gombóc. Bár a gombócnak nem igazán ropogós az egyik fele, és krémesen lágy a másik!
Most mondhatnád, hogy lássuk a receptet! Oké, de van egy bökkenõ! Miként minden valamire való kajának ennek is van több változata! Rögtön kettõt kaptam, majd amikor sorra kerülnek, megmondom mindkettõt.
Hát akkor vágjunk bele!
Elsõként készíts egy lágy kenyértésztát. Hadd ne mondjam el, de só, víz, liszt, élesztõbõl áll. Ha még nem süttél, akkor menj el Limara pékségébe, ott hegyekben állnak a kenyér receptek.
A kenyértésztát nyújtsad ki jó egy ujjnyi vastagra, és bökj ki belõle szép korongokat.
Én egy nagyobb üvegpohárral csináltam. Ezután végy egy öntöttvas lábast, aminek van jó súlyos és passzentos födõje (nekem zománcos lábasom volt/van csak). Vastagon kend ki zsírral a hideg lábast mondja az egyik forrás, vékonyan kend ki zsírral a langyos lábast, mondja a másik. Ha megvan, akkor sózzad meg a zsírt, és hintsed meg pirospaprikával.
Megtettem. Ezután tedd bele a kerek lepényeket úgy, hogy összeérjenek utasít az egyik recept, míg a másik szerint hagyjunk úgy hézagot, hogy ha megnõnek, akkor se érjenek össze!
Az elõzõ változatot preferáltam, de azért a pogácsákat megkentem zsírral az érintkezési pontokon. A következõ lépés, hogy felfûtöd a sütõt, bár a második verzió szerint platnin sül a finomság. A második verziót itt most egy kicsit magára hagyjuk, mert én az elsõt követtem.
A sütõ forró, most forró vizet öntünk a pogácsák mellé, annyit, hogy épp ne lepje el õket!
Megy rá a fedõ, és be a forró sütõbe. Na, itt jön a tanácstalansági faktor, mert sütési idõre nézvést nem kaptam sem ukázt, sem instrukciót. tehát meddig sül, azaz fõl és sül? Hát bizony én úgy jó húsz perc múlva vettem a bátorságot, és belekukkantottam! Még nem volt jó, de öt perc múlva már láttam, pirosodik a teteje, ezért kivettem!
Megmondom az igazat, az illata csuda finom volt! Próbáltam kiszedni õket, ám mindegyik egy kicsit le volt ragadva, de azért sikerült kibányásznom a lábasból!
Direkt úgy tettem tányérra, hogy lássad az alját is meg a feljét is! Vannak folytonossági hiányok, amit viszont ki lehet kaparni a lábasból, és a kaparék, hát barátom, az aztán csak a finom!
A cipóknak (mert nagyra szaggattam) isteni ropogós a teteje, az alja krémesen lágy! Amikor beleharaptam, a tészta rugalmas volt, gyönyörû... az alsó része finom sós-paprikás... hát mit mondjak? Isteni lett!
Most visszatérek a második verzióhoz. Azt platnin sütik, amikor az alja megsült, akkor megforgatják, és akkor öntik nyakon sós vízzel, és készre fõl-sül. Ez a forgatós változat, ebben nincs gyakorlatom, majd még érdeklõdök felõle, és meg fogom azt is sütni, fõzni!
Mást nem mondhatok, érdemes kipróbálni, én bablevest csináltam hozzá, azzal ettem, de sajnos nem lett igazán fotogén, így inkább nem mutatom meg! Ez persze nem akadályozott abban, hogy jó étvággyal le tudjam tolni!